Június első vasárnapjára kaptunk jegyeket a helyi baseball csapat meccsére. A Brewers játszott barátságos mérközést a Los Angeles Dodgers-szel.

Május 29-ére, vasárnap komoly terveink voltak. Pow Wow-ra igyekeztünk.

A Pow Wow észak – amerikai indiánok törzsi gyülekezete. Mi a veteránok napjára (Memorial day) rendezett pow wow-ra mentünk. A Ho – Chunk nemzet Pow Wow-ja volt, Black River Fallsban. Erre a célra külön Pow Wow groundok vannak, aminek a középpontjában az aréna áll. Kerek füves térség, középen sátor, itt foglalnak helyett a szervezők, és a vezetők. Körülöttük körben vonulnak-táncolnak a törzs tagjai. A kör szélén vannak a dobok elhelyezve, mögöttük pedig nézőtér van, ahol a családtagok foglalnak helyet. Naponta kétszer volt nagy bevonulás, 13 és 19 órakkor.

See English version below

Van aki életközépi válságra fogná. Van aki összefüggést keresne édesanyánk halála és a felfokozott utazási kedvünk között. Én egy darabig azt hittem, hogy a lex CEU váltotta ki, hogy hirtelen house sitterkedésbe kezdtünk. Pedig ez csak egy régi vágy beteljesülése.

Egy blog ajánlóval kezdődött, egy fiatal lány -többek között - house sitterkedéssel járta be Thaiföldet és Balit. Ez amolyan igazi, lediplomáztam de még nincs kedvem megkezdeni az életem típusú kalandnak tűnt. A blogger working holiday vízummal kombinálta, amiből már korunknál fogva is ki voltunk zárva. Ritkán jön az érzés, istenem, bár lennék csak 10 évvel fiatalabb! Tuti belevágnék.

Aztán Juditnál jött a fordulat, ő maga dönti el hol van a munkahelye. Amíg van internete, és dolgozik, nem érdekes honnan dolgozik. Nekem meg most úgysincs melóm, pláne.

Négy hónap nézelődés után Judit április elején feltette a kérdést: fizessük be a regisztrációs díjat? Belevágunk? Belevágunk. Már fél éve kezdtük összeszedegetni, célozgatni a referenciákra. Miután befizettük villámgyorsan össze is jött minden. A referenciák, és az első megbízatás. Milwaukee, Wisconsin. Három cirmi, három hét. A tulajdonossal hamar kiderült, hogy megvan a közös rezgés, ezalatt a 45 nap alatt barátság alakult ki.

Aztán valahogy elszaladt velünk a ló. Alig öt hét után már 5 housesitterkedésnél tartunk. USA, Budaörs, Íroszág, Németország, Skócia. 5 nap múlva indulunk Milwaukeeba. Addig kicsit összesürűsödött az élet. A legrosszabb indulattal sem mondhatja senki, hogy otthonülő vénkisasszonyok lennénk!

Some would say it’s a midlife crisis. Some would search relation between our mother’s death and our heightened travel spirit. For some time I thought it was the lex CEU, why we starting house sitting. But it is just our old dream’s completion.

It started with a blog, a young girl wandered around in Thailand and Bali as a house sitter. This seemed kind of I graduated but I don’t want to start my life type adventure. The blogger combined with working holiday visa, wich we were closed out because our age. I have rarely the feeling, oh God I wish I would be 10 years younger, I would do it!

Then was a change at Judit’s workplace, she can decide where is her working place. Until she got internet connection doesn’t matter where is she working. I don’t have a job now, so it doesn’t matter.

After a four month looking Judit asked me in early April: should we pay the fee? Should we have a go? We have a go! We started collect the references. After we paid the fee everything fit in the place very quickly. The references, the first assignment. Milwaukee, Wisconsin. Three kitties, three weeks. With the owner - as we learned - has a lot in common. In this 45 days we got friendly.

And somehow it got out of our hand. After five weeks we’re at five housesit assignment. USA, Budaörs, Ireland, Germany, Scotland. We departure in 5 days to Milwaukee. We have busy days. No one can say - not even with malice- we are stay-at-home old maids!