Május 29-ére, vasárnap komoly terveink voltak. Pow Wow-ra igyekeztünk.
A Pow Wow észak – amerikai indiánok törzsi gyülekezete. Mi a veteránok napjára (Memorial day) rendezett pow wow-ra mentünk. A Ho – Chunk nemzet Pow Wow-ja volt, Black River Fallsban. Erre a célra külön Pow Wow groundok vannak, aminek a középpontjában az aréna áll. Kerek füves térség, középen sátor, itt foglalnak helyett a szervezők, és a vezetők. Körülöttük körben vonulnak-táncolnak a törzs tagjai. A kör szélén vannak a dobok elhelyezve, mögöttük pedig nézőtér van, ahol a családtagok foglalnak helyet. Naponta kétszer volt nagy bevonulás, 13 és 19 órakkor.
Mi az egy órás nagy bevonulásra igyekeztünk. Így reggel 9-kor úton is voltunk. Már induláskor dörgött, zuhogott. A helyzet nem sokat javult, sőt, egyre rosszabb lett. Mire kiértünk az interstate-re, már az orrunkig is alig láttunk. Azzal biztattuk magunkat, hogy Madison magasságában már jobb lesz, magunk mögött hagyjuk a rossz időt. Párszor még vissza-visszatért az ömlő eső, de lassan átadta a helyét a borús, de esőmentes időnek, még Madison előtt. Utána már egyre inkább kimerészkedett a nap, majd velünk is maradt. Ahogy haladtunk Black River Falls felé, egyre sűrűbb lett mellettünk az erdő, egyre több a fenyő. Jó időt futottunk, hamarabb értünk a szálláshelyre, mint terveztük.
Lecuccoltunk, majd elindultunk a Pow Wow helyére. Legalábbis ahol azt hittük, hogy ott tartják, a weboldal szerint... De ott csak a nagy semmi fogadott minket, csak egy rakás autó, amin a Ho-Chunk indiánnemzet pecsétje volt. Próbáltunk információt szerezni a hoteltől, de ők csak annyit tudtak segíteni, hogy menjünk az indián kaszinóhoz, ott talán tudnak valami mondani. Hála Istennek tudtak, így megtaláltuk a helyszínt.
Már nagyban ment a bevonulás. Körbe-körbe dobszóra, énekre. Döbbenetes változatosság az öltözékekben. Táncoltak, sétáltak. Volt aki nem is volt beöltözve. Fiatalok – öregek vegyesen. Aztán valamiféle „jelmezbemutató” vette kezdetét. Fiatal harcosok, öregebb indiánok, nők, korosztály szerint. Ugyanúgy ének és dob kísérettel. Lenyűgözve néztük egy ideig, majd elindultunk körbenézni. Különböző büfék – főként tacot, indián taco-t, lángost, hamburgert árultak – és árusok vették körül. Árusok a kemping részen is bőven voltak. Indián mintás plüss vagy filc takarók, álomcsapdák, ékszerek, ruhák, hajdíszek. Miután kinézegettük magunkat, új kalandra indultunk, de másnap még visszatértünk.
Vasárnap az aréna körül látott rengeteg zászlórúdon mindegyikén zászló lobogott félárbocra eresztve, és minden ilyen zászlórúdnál egy-egy elesett veterán neve, képe, a zászlója volt kitéve. Volt ahol csak egy címke, de volt ahol olyan kép is volt ahol indián öltözetben, tollakkal díszítve feszített, illetve mellette egy egyenruhás kép.
Ha már az ember lánya elmegy Black River Fallsig, akkor már nemcsak az indiánokat nézi meg, hanem az Amishokat is. Mert nem kell elmenni Pennsylvania-ig, hogy Amishokkal találkozzunk. Black River Fallstól 40-60 percnyire Tomah-nál és Cashton-nál található nagyobb közösségük. Vasárnap Tomah-ba látogattunk, hétfőn a Cashton melletti közösséget néztük meg.
Elég jelentős közösség él Tomah környékén. Vasárnap késő délután egy fogattal találkoztunk csak, igaz, már az is lenyűgözött minket. Láttuk a farmjaikat is, szélmalmaikat, jellegzetes fehér házaikat. Ezekből elég sokat láttunk, de voltak olyan házak is, ahol nem Amishok éltek.
Amish lakóház, a jellegzetes szélmalommal és ruhaszárítóval:
Cashtonba, ahol egy nagyobb közösség található, egy óra volt az út. De micsoda út volt az! Mint egy festmény. Könnyen megtaláltuk a Down the Country Road farmot. Négy-öt tematikus kis boltocska van, amiből legalább háromban Amish termékek vannak. Meglátogattunk egy Amish pékséget – igazából kekszek és lekvárok - , egy helyet ahol cukorkákat árulnak, sajt készítő helyet- inkább gyár lehet, mint kézműves hely. De legalább 230 Amish gazdától vásárolják a tejet a sajtjaikhoz. Szerencsénk volt, az időjárás remek volt. Napos, kellemesen meleg. Így ahogy lassan elhajtottunk a farmok mellett láthattuk hogyan szántanak lovakkal, vagy gyerekeket kantáros nadrágban, szalmakalapban. Vagy dolgukra fogattal siető felnőtteket.
Edna Mill péksége:
Kedden visszaindultunk Milwaukee-ba. Vasárnap baseball meccsre megyünk. Hogy addig hogy töltjük el a hetet, azt még nem tudjuk. Majd reggel kitaláljuk.
